A Dockert és a Kubernetest gyakran együtt említik, amikor a csapatok alkalmazásfejlesztésről beszélnek, de nem ugyanazt a szerepet töltik be. A Docker arra fókuszál, hogyan csomagoljuk és futtatjuk az alkalmazásokat, míg a Kubernetes arra, hogyan kezeljük ezeket az alkalmazásokat futás közben – különösen akkor, amikor a rendszerek egyre nagyobbak és összetettebbek.
A fejlesztők gyakran tárolókban hozzák létre és futtatják az alkalmazásokat. Ebben a kontextusban a tároló egy olyan csomag, amely az alkalmazást és annak futtatásához szükséges összes elemet tartalmazza, például kódtárakat, függőségeket és konfigurációs fájlokat. A tárolók segítenek abban, hogy a szoftverek következetesen működjenek a fejlesztési, tesztelési és éles környezetekben, beleértve a felhőszervereket is.
A Docker és a Kubernetes két, széles körben használt technológia ezen a területen. A Docker és a Kubernetes közötti különbség megértése azzal kezdődik, hogy áttekintjük, mire tervezték őket.
A Dockert és a Kubernetest egyaránt tárolóalapú környezetekben használják, de eltérő célokat szolgálnak.
A Docker a konténerizációra összpontosít. Alkalmazásokat és azok függőségeit szabványosított tárolókba csomagolja, így azok következetesen futnak különböző környezetekben – a fejlesztő laptopjától egészen az éles környezetig. Alapvetően a Docker alkalmazásszinten működik: tárolólemezképeket hoz létre, és ezeket a tárolókat megbízhatóan futtatja minden olyan környezetben, ahol a Docker elérhető.
A Kubernetes a tárolók összehangolt vezénylésére készült. Infrastruktúraszinten működik, és kezeli a tárolók üzembe helyezését, skálázását és karbantartását gépfürtökön keresztül. A Kubernetes az elérhető erőforrások alapján ütemezi a tárolókat, figyeli az alkalmazások állapotát, újraindítja a meghibásodott tárolókat, és kezeli a hálózatot annak érdekében, hogy az elosztott alkalmazások folyamatosan és stabilan működjenek.
Röviden: a Docker előkészíti és futtatja a tárolókat, míg a Kubernetes ezek működését felügyeli és koordinálja.
Mivel a szerepük kiegészíti egymást, a Dockert és a Kubernetest gyakran együtt használják. A Docker létrehozza a tárolólemezképeket, a Kubernetes pedig az üzembe helyezés után átveszi a vezérlést, és koordinálja, illetve monitorozza ezeket a tárolókat a különböző környezetekben.
Fontos tudni, hogy a Kubernetes nem kötődik kizárólag a Dockerhez. Egy szabványos tároló futtatókörnyezet-interfészen keresztül a Kubernetes más kompatibilis futtatókörnyezetekkel létrehozott tárolókat is képes koordinálni. Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy a Kubernetes a Docker nélkül is képes legyen tárolóalapú munkaterhelések kezelésére olyan környezetekben, ahol a Dockert közvetlenül nem használják.
Amikor a csapatok döntenek, hogy a Kubernetest, a Dockert vagy mindkettőt használják, általában olyan tényezőket vesznek figyelembe, mint az alkalmazások összetettsége, az üzembe helyezések léptéke, valamint az, hogy mekkora mértékű automatizálásra van szükség a munkaterhelések hosszú távú kezeléséhez. Egyes környezetek számára elegendő az egyszerű konténerizáció, míg mások számos rendszerre kiterjedő vezénylést igényelnek.
A Docker a tárolók létrehozására és futtatására összpontosít. Leegyszerűsíti az alkalmazások csomagolását, így azok következetesen futtathatók a fejlesztési, tesztelési és éles környezetekben. Fő előnyei a következők:
Ezek a képességek segítenek a csapatoknak abban, hogy hatékonyabban fejlesszenek és kézbesítsenek alkalmazásokat azáltal, hogy egyszerűsítik a szoftverek csomagolását és futtatását.
A Kubernetes a tárolókat az üzembe helyezés után kezeli, különösen több gépre kiterjedő környezetekben. Olyan automatizálási képességeket biztosít, amelyek segítenek fenntartani az alkalmazások rendelkezésre állását és megbízhatóságát az elosztott környezetekben. Fő előnyei a következők:
Ezek a képességek segítenek biztosítani az alkalmazások folyamatos és megbízható működését, miközben a munkaterhelések az infrastruktúra különböző részein növekednek vagy változnak.
A Kubernetes a tárolókat a Dockertől függetlenül is képes koordinálni. Többféle tároló-futtatókörnyezet támogatásával a Kubernetes képes kompatibilis technológiákkal létrehozott tárolóalapú munkaterhelések kezelésére.
A Dockert és a Kubernetest gyakran együtt használják, amikor az alkalmazások túllépnek az egyetlen tárolóra épülő telepítéseken, és összehangolt kezelésre van szükségük több környezeten keresztül.
A CI/CD-folyamatokban a Docker hordozható tárolókat biztosít, amelyek egységes futtatási környezetekbe csomagolják az alkalmazáskódot és annak függőségeit. A Kubernetes ezt követően kezeli ezeket a tárolókat az üzembe helyezés során azáltal, hogy a munkaterheléseket az elérhető infrastruktúrán ütemezi, valamint monitorozza azok teljesítményét.
A natív felhős alkalmazások szintén e két technológia együttműködésére építenek. A Docker tárolókba csomagolja az alkalmazás-összetevőket, míg a Kubernetes fürtökön keresztül koordinálja ezeket a tárolókat a rendelkezésre állás fenntartása és az igények változásához igazodó skálázás támogatása érdekében.
Az olyan elosztott architektúrákban, ahol több tároló fut különböző rendszereken, az automatizált kezelés elengedhetetlenné válik. A Docker előkészíti a konténerizált munkaterheléseket az üzembe helyezéshez, a Kubernetes pedig kezeli azok futtatását, kommunikációját és helyreállítását az infrastruktúra teljes egészében.
A Kubernetes és a Docker együttesen támogatja a tárolók összehangolt kezelését az alkalmazás teljes életciklusa során.
A Docker és a Kubernetes a tárolók életciklusának különböző, de egymáshoz kapcsolódó szakaszait támogatja, ezért gyakran együtt használják őket a modern alkalmazásarchitektúrákban.
A Docker arra összpontosít, hogy az alkalmazásokat és azok függőségeit hordozható konténerekbe csomagolja, amelyek minden környezetben egységesen futnak. A Kubernetes erre az alapra építve nagy léptékben kezeli a tárolókat, koordinálja azok üzembe helyezését, hálózati működését, monitorozását és helyreállítását az elosztott rendszerekben.
Ez a kombináció jól tükrözi az alkalmazások tervezésében és üzemeltetésében bekövetkezett szélesebb körű változásokat. A natív felhős architektúrák egyre inkább a mikroszolgáltatásokra, az automatizált üzembehelyezési folyamatokra és az igények változásaihoz alkalmazkodni képes infrastruktúrára épülnek.
Ahogy a szervezetek hibrid és többfelhős stratégiákat vezetnek be, a tárolóalapú csomagolás biztosítja a következetességet, míg a vezénylési platformok rugalmasságot nyújt a különböző környezetek között. A Kubernetes mára túllépett az egyetlen tároló-futtatókörnyezetre épülő megközelítésen, és lehetővé teszi a csapatok számára, hogy nyílt szabványok használatával koordinálják a tárolóalapú munkaterheléseket, ahelyett, hogy egyetlen eszközkészlethez lennének kötve.
Ezek a trendek jelentősen befolyásolták, hogyan támogatják a felhőplatformok a tárolóalapú alkalmazások szállítását. A Microsoft Azure például olyan felügyelt szolgáltatásokat kínál, amelyek a tárolóhasználat különböző érettségi szintjeihez igazodnak. Az Azure Kubernetes Service (AKS) felügyelt Kubernetes-fürtöket biztosít, lehetővé téve a csapatok számára, hogy az alkalmazások üzembe helyezésére és üzemeltetésére összpontosítsanak anélkül, hogy az alapul szolgáló infrastruktúrát kellene kezelniük. Azokban az esetekben, amikor nincs szükség teljes körű vezénylésre, az Azure Container Apps lehetővé teszi konténerizált alkalmazások futtatását beépített skálázási és felügyeleti képességekkel, leegyszerűsítve az üzemeltetést.
A Docker és a Kubernetes együtt jól szemlélteti, hogyan fejlődtek a tárolótechnológiák az egyszerű alkalmazáscsomagolástól a teljes körű infrastruktúra-kezelésig. Ahogy az elosztott architektúrák egyre elterjedtebbé válnak, a vezénylési platformok és a felügyelt felhőszolgáltatások egyre fontosabb szerepet töltenek be a megbízható és skálázható tárolóalapú rendszerek támogatásában.
Az Azure mobile app beszerzése 
